„Nem beolvadni akarok, hanem robbanni”
EXKLUZÍV INTERJÚ OLI STEELLEL
Kérdez: Atomm | Válaszol: Oli
Oli, őszintén... 2026-ban, amikor minden a gépi alapokról meg a TikTok-loopokról szól, te kiállsz a színpadra, és olyat énekelsz, hogy megreped a vakolat. Valódi csoda ez a rock-blues vonal egy ilyen ifjú hölgytől. Hogyhogy ezt az utat választottad, a falakat rengető blues-rockot, és nem azt, amit a legtöbb korabelid?
Számomra a zene mindig is arról szólt, hogy ne olvadjak be, hanem robbanjak. Már gyerekkoromban sem akartam olyan lenni, mint a többiek, a ruháimat átvarrtam, díszítettem, szétvágtam, festettem… minden apró részlettel azt üzentem: én nem követek senkit, én teremtem a saját világom. A rock és a blues pont ezt adja: minden hang, minden torzítás, minden sikoly dühből, szenvedélyből fakad, és mindenki érzi, amikor a falak repednek tőle.
A dühöm nem destruktív, hanem életet ad a hangomnak, az energiámnak, mindennek, amit kiadok magamból. Én nem akarok beolvadni, és nem érdekel, ki mit gondol. Minden mozdulatom, minden hangom azt üzeni: itt vagyok, ez vagyok és ha nem tetszik, nézz máshova…
És a dalszöveg… az számomra legalább annyira fontos, mint maga hang. A mostani stílusokban minden szar össze van mixelve, és gyakran egy négykézláb gondolatmenet sincs a sorok mögött. Ha el kellene mondanom, miről szól az épp hallott dal, sokszor nem tudnám, mert csak 2–3 szót ismételnek, ami rímel egymással, a közönség könnyen megtanulja, és senki nem gondolkodik. Én viszont szeretek gondolkodni, sőt, túlgondolni dolgokat, és azt akarom, hogy a hallgató is kapjon valamit, ami nem csak a fülét, hanem az agyát és a szívét is megérinti.
Mesélj kicsit a kezdetekről. Hogyan indult el a Stonecrops sztori, és mi volt az a legelső szikra vagy közös élmény, ami után azt mondtátok: "Igen, ez az a vintage hangzás, amit keresünk"? Nagyon átjön az egység a felvételeken. Hogyan alakult ki a mostani felállás? Kellett hozzá sok "keresgélés", vagy viszonylag hamar egymásra találtatok azokkal a srácokkal, akikkel most vibrál a színpad?
Ez nem az első banda, amiben énekelek, de az irány mindig is erre a nyers, vintage hangzásra és energiára mutatott. Az első próbálkozás az Old School Experience volt, ahol feldolgozásokat játszottunk, Jimi Hendrix, Creedence Clearwater, Black Sabbath, Beatles… aztán a banda szétment. A dobos visszatért gitárhoz, és duóban folytattuk, Steelwings néven.
Ekkor kezdtem el kísérletezni saját dalokkal, és amikor már három nóta összeállt, 2016-ban megszületett a Stonecrops, kiadva néhány feldolgozást és három saját dalt Beginnings címen. Eleinte még duóként működtünk, majd csatlakozott hozzánk a ritmusszekció, és ekkor kezdett igazán életre kelni a banda hangzása. Innen indult a Várj lemez, majd a Szinesztézia.
A COVID alatt megszületett a Fényéhség, egy konceptalbum, ami egyszerre tükrözi az akkori problémákat és az emberiség örök küzdelmeit: háborúk, elidegenedés, párkeresés, életcélkeresés, élet és halál. A lemezt bakeliten adtuk ki, és kézzel fogható, olvasható sztori is tartozik hozzá, hogy ne csak hallgasd, hanem érezd és láthasd is a történetet.
A tagcserék persze folyamatosak voltak, és a ritmusszekció többször változott, mire eljutottunk a jelenlegi felálláshoz. A gitáros és én vagyunk a banda alapkövei.
Mi nálatok a dal-szerzési mechanizmus? Egy dögös riffből indul ki minden a próbateremben, vagy te hozod a szövegeket/dallamokat, és köré építitek azt a masszív zenei falat?
Nálunk a dal-szerzés sosem egy szabály szerint megy, és épp ez a legjobb benne. Van, hogy egy dögös riff születik meg, és arra építjük fel a teljes dal falát. Máskor az egész instrumentális dal összeáll, de még nincs konkrét szöveg, és hirtelen bevillan valami kép a fejemben, akkor leírom, és onnantól már minden darab a helyére kerül.
Néha nekem jön egy akkordmenet, ráhúzom a szöveget, és a gitáros megbolondítja valami riffel, ami teljesen új irányt ad. A próbateremben pedig mindenki hozzátesz egy kis fűszert a saját világából, és ebből lesz az a masszív, élő fal, amit a közönség hall. Ez a folyamat sosem kiszámítható, de pont ez az, ami izgalmassá és igazán Stonecropsossá teszi a zenénket.
Ha körbenézel a koncerteken, kiket látsz az első sorokban? Meglepődsz néha a korosztályon, vagy pont azt a réteget éritek el, akiket célba vettetek?
Hát, nem a legfiatalabbak állnak az első sorokban, és ez néha elszomorít. De nem adjuk fel, van még remény. Mi nem célozunk meg senkit konkrétan, nem egy korosztálynak játszunk. Mindenkit megszólítunk, akit elérünk az marad, figyel, átérzi, osztozik az érzésben, és pontosan ez a lényeg. Nem számít, hány éves vagy, ha a zenénk megfog, már részese vagy a történetnek.
Újrakiadás: Szinesztézia (Remastered)
Nézd meg a promót!
A Szinesztézia albumon is hallatszik, hogy nem "túlszerelt", steril anyag lett, hanem van benne egyfajta élő lélegzés. Mennyire volt cél nálatok, hogy megőrizzétek a stúdióban azt a nyers energiát, ami a koncerteken is megvan?
A Szinesztézia felvétele egy különleges utazás volt számunkra. Nagyon dolgoztunk azon, hogy a dalok és a hangulatok összefolyjanak – ahogy a cím is utal rá, az érzékek keverednek, hogy amikor először hallod, szinte észre sem veszed, hol ér véget az egyik rezdülés, és hol kezdődik a másik.
Ez más albumoknál is ugyanígy van: a hangszereket egyszerre vesszük fel, mert csak így jön át az az élet, az energia, ami igazán mozgat minket, és ami nem vesz ki semmit a dalokból. Ezért sem szeretjük a túl steril, túlszerelt anyagokat - nem tudnám jól érezni magam egy olyan lakásban sem, ahol még a „fing is szögre van akasztva”, bocs, de ez a legtalálóbb példa. (Háhá)
A zene is ilyen: maradjon benne a lélek, essen jól benne maradni, és érezzem, hogy itt minden hang, minden rezdülés él és lélegzik.
Miről mesél nekünk a Szinesztézia? Vannak benne visszatérő szimbólumok vagy személyes történetek, amiket fontosnak tartasz megosztani a hallgatókkal?
A Szinesztéziában van düh, félelem, tenni akarás, és az a bizonyos „baszok a világra” érzés is. Nem szeretném túlmagyarázni, a dalokat meg kell hallgatni, és mindenki maga dönti el, mit üzen neki. Ez a lényeg: nyers, őszinte, és mindenkiben mást indít el, de ha figyelsz, érzed, hogy nem hazudtunk semmit.
Ha választanod kellene három olyan előadót (akár a múltból, akár a jelenből), akik a legnagyobb hatással voltak a te énekhangodra és előadásmódodra, kik lennének azok?
Ez talán a legnehezebb kérdés az egészből. Szerintem az inspirációk időszakokból jönnek: mindenhonnan, mindenkitől egy kicsi, de konkrét példakép, akit 100%-ban követnék, nincs. A Beatlesből vettem át bizonyos dallamvilágot, a Pink Floydból a hangulatokat. Chris Cornell hatalmas hatással volt rám, Corey Taylor sokszínűsége… ahogy a melodikus dallamokat és az ordibálást random váltogatja, az zseniális.
A modernebb előadók közül Taylor Momsen a kedvencem, mint korombeli énekesnő: semmi cukormáz, ez vagyok én, ha tetszik, jó, ha nem, mehetsz tovább. És persze a Creedence Clearwater Revival, Doors, Zeppelin.. is sokat rakott hozzá a stílusomhoz és a feelinghez. Szóval igazából ez egy megválaszolatlan kérdés, mert minden pillanatban más arcát látom az inspirációnak.
Most, hogy a Szinesztézia újrakevert változata kikerült a világba május 1-jén, mi a következő lépés? Most inkább a turnézásra és a közönséggel való találkozásra fókuszáltok?
Ez baromi nagy falat volt, hogy a régi anyagot globális szintre emeljük a Stonewell Productions-szel, de elkezdtük, csináljuk. Nagy mérföldkő, mert így sokkal több embert tudunk megszólítani. Bár volt rá visszajelzés korábban is, hogy néhányan (külföldiek) megvették a lemezünket, és fogalmuk sem volt, miről szólnak a magyar dalok, de ettől függetlenül nagyon tetszett nekik, ez is mutatja, hogy a hangulat és az energia önmagában is működik.
Nemrégiben írtunk egy új dalt, érdekes témával, és a fejemben már klip is van hozzá. Ezt szeretnénk hamarosan stúdióba vinni. Emellett most rakunk össze egy szezonnyitó koncertet Marosvásárhelyen. Célunk, hogy minél több színpadon megforduljunk, olyan emberekkel találkozzunk, akik ugyanazzal a nyers, élő energiával működnek, mint mi. A turnézás, a közönséggel való találkozás és az új dalok kiadása mind része annak, hogy a Stonecrops élő és lélegző maradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése